Persze könnyű elkezdeni egy blogot, csak írni kell. Vagy mégsem? Bár több blogot is olvasok, és nagyon szeretem őket olvasni, nekem mégis nehéz elkezdeni. Hiányzik az, ami a szóban megvan. Hogy lássam, hogy figyel rám akinek mondom, hogy érdekli amit mondok. De ez itt nem lényeg. Kicsit olyan mintha magamnak írnék egy naplót, de mégsem mert NEKTEK is írom. Vagy úgy kéne felfogjam mint egy levelet a nagyvilágnak?
Hát akkor: Hahó! Sziasztok! Megjöttem! Itt vagyok én is ebben a virtuális világban, melyről azt hittem jól ismerem és most kiderül(t), hogy mégsem? Annyi új dologról hallottam ma, hogy rá kell jöjjek nem is vagyok képben:)
Miért félünk az újtól? Mert igen van bennem egy kis félsz, de a kíváncsiságom erősebb. De ez a kis félsz is elég volt ahhoz, hogy elképzeljem mit érezhet egy idősebb pedagógus -aki örül, hogy tud egy emailt írni- ha közlik vele, tessék mostantól a mai világnak megfelelő eszközöket használni! Vajon bennük is ott van még a kíváncsiság, vagy szimplán győz a félelem és ezért olyan nehéz bevezetni ezeknek az eszközöknek a használatát? De lehet a félelem az egyedüli indok? Jó lenne, ha ezt nem felejteném el és mindig le tudnám győzni a félelmem!
tetszik az Einstein-es idézet :) muszáj volt ezzel kezdenem :)
VálaszTörléshidd el, hogy mindig le fogod tudni győzni a félelmedet :) és ez a lényeg :)
szép első bejegyzés, nekem tetszik :)
Köszönöm szépen:)Jól esik:)
VálaszTörlésAz idézet nekem is nagyon tetszik.